Mitől volt ez a feltűnő különbség a két félidő között?
Az az igazság, hogy a németek megleptek minket. Korábban még nem láttuk tőlük ezt a sokmozgásos játékot, beletelt némi időbe, míg felvettük a ritmust – és azt is meg kell jegyeznem, hogy hosszú idő után találtak egy balkezest, akihez szintén hozzá kellett igazítanunk a védekezésünket, erre ugyanis előtte nem készültünk. Annak örülök, hogy a szünet után felvettük a ritmust, és végül magabiztos játékkal megfordítottuk a meccset. Azt az utolsó gólt sajnálom csak, amit két emberünk közül lőttek – az ugyanis nem illett bele a második félidő képébe.

Csak a németek játéka okozott meglepetést, vagy az elmúlt napok gyakorlásainak új elemei is megkavarhatták a srácokat?
Nem, nem hinném, hogy az új elemek okoztak volna gondot – ma ugyanis alig vettük ezeket elő, mást játszottunk, mint kedden, az amerikaiak ellen. A németek elleni mérkőzésekben az a kemény, hogy az első félidőben nem feltétlenül derül ki, ki a jobb, mert hajtanak keményen, küzdenek, kapaszkodnak, ezt most még megfejelték az új játékukkal. Azt szoktam mondani, ha csak ikszre állunk a szünetben, akkor nyugodt vagyok, mert a második félidőben ki szokott jönni a tudáskülönbség. Most ugyan ők vezettek, ami nyilván nem esett jól, ennek ellenére nyugodt voltam, mert tudtam, hogy előbb-utóbb felülkerekedünk. És hogy őszinte legyek, egyáltalán nem baj, hogy ilyen meccset vívtunk – ennek sokkal több értéke van, mint egy olyannak, amit a szerbek játszottak az amerikaiakkal.
 
A meccs összefoglalója itt érhető el.