Kronológiailag haladva minden kétség nélkül az első, szerbek elleni mérkőzés volt a legnehezebb a csoportmeccsek közül, amelyen a szünetben még három gólos hátrányban volt a magyar válogatott, amely azonban végül ötméteresekkel legyőzte riválisát. Ráadásul nehezített menet is volt, hiszen a szövetségi edző, Kovács Róbert eltiltás miatt nem ülhetett a kispadon. Most viszont örömmel nyilatkozott az egyenes kieséses szakasz előtt.

– Tradicionálisan pikáns meccs mindig egy magyar-szerb, amelyre mindkét csapat felszívja magát. A vb első meccse volt, és ez az elején meg is látszódott a játékunkon, akkor még „nem érkeztünk meg”. Szerencsére, a nagyszünetben sikerült ébresztőt fújni, és ez meg is látszódott a meccs második szakaszában. Az amerikaiakat és a görögöket sikerült kevés gólon tartani a következő meccseken, plusz elöl is hatékonyak voltunk. Ugyanakkor mindkét találkozó végén a nagyarányú vezetés birtokában kiengedtünk, de ezzel nincs különösebb bajom, benne van az ilyen jellegű meccsekben nagyarányú győzelmek esetén. Fontos, hogy megmaradjon a fejekben, hogy elöl jók vagyunk, erősek vagyunk, sok gólt tudunk lőni, nagyon kreatívan játszunk, hátul viszont az első pillanattól kezdve feszesnek és koncentráltnak kell lennünk.

– Látod meccsről-meccsre azt a lineáris fejlődést, amit látni szerettél volna, szeretnél?
– Egyértelműen látom a fejlődést, a gyorsulást, a koncentrációban való előrelépést, és ez nagyon fontos. Azt is látjuk, hogy még mindig vannak tartalékok a csapatban. Az mindenképpen kiemelendő, hogy mind a tizenöt játékos bevethető, ezáltal hosszú a padunk, így megfelelően tudjuk rotálni a csapatot, és bízunk benne, hogy ebből még előnyt tudunk kovácsolni ebben a sorozatterhelésben. Amiben változtatnunk kell, hogy a meccsek elejétől száz százalékosan tudjon koncentrálni mindenki, hiszen az első két találkozón hátrányból kellett visszajönnünk. Feszesebbnek kell lennünk hátul, hogy ne mi szaladjunk az eredmény után, ami hatványozottan fontos mostantól, hiszen az egyenes kiesés szakaszban már nem engedhetünk meg magunknak ilyen kilengéseket. Megmutattuk, hogy erősek vagyunk, és valamilyen szinten már most kialakítottunk egy respektet, de ezért is fontos, hogy jól kezdjük a meccseket, és ne adjunk úgymond sámlit az ellenfelek alá.

– Bukarestben van a világbajnokság, milyenek a körülmények, mit tapasztaltok?
– Nagyon szép, két éve átadott uszodában játszunk, a szállodában is minden rendben van, és bár a transzferrel voltak problémák, de már ott is kezd javulni a helyzet, szóval elégedettek lehetünk.

– Vélelmezzük, a csapatnál is jó a hangulat, tekintettel az első három megnyert meccsre.
– Alapvetően igen, ugyanakkor nagyon jó azt látni, hogy senki nem esik át a ló túloldalára, és nem értékeli túl ezt a három sikert és a csoportelsőséget. Látszik mindenkin, hogy koncentrált, nincs túlzott örömködés, amire jelen pillanatban nincs is semmi okunk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy csak most kezdődik igazán a vébé.

– A csoportelsőség automatikusan negyeddöntőt ért, és ezzel együtt két nap pihenőt jelent. Mivel, hogyan telik a kedd és a szerda, a csütörtöki negyeddöntő előtt?
– Kedd délelőtt a szállodai konditeremben volt egy kisebb szárazföldi edzés, ami ilyenkor kifejezetten jól tud esni, más jellegű gyakorlatokkal mozgatjuk meg az izmokat. Délután szabadprogram és pihenés, azután este videózni fogunk, ahol az elmúlt meccsek tapasztalatait feldolgozva készülünk a továbbiakra. Csütörtökön két vízi edzés, videózás és taktikai megbeszélés szerepel a programban, egyértelműen arra a negyeddöntős ellenfélre készülünk, annyit tudunk, hogy a holland–olasz mérkőzés győztesével fogunk játszani.

– Mondod az olaszokat… jónéhány embernek meglepetés lehet, hogy a taljánok a másik csoport utolsó helyén végezhetnek. Meglepetés valóban?
– Nagyon kiegyenlített volt a másik csoport, ahogy a miénk is. Ott körbeverés történt, szoros végeredmény született a csoporton belül, bárkit kaphattunk volna, beszélgettünk is erről, hogy ki lenne számunkra a jobb vagy rosszabb, de összességében teljesen mindegy, hogy ki lesz az ellenfél, nekünk magunkra kell figyelnünk.

– Az eddig látottak, tapasztaltak alapján melyik válogatottat, válogatottakat tartod a legnehezebb ellenfélnek?
– Talán a szerbeket, akik ellenünk mindig felszívják magunkat, de a vébét megelőző belgrádi tornán láttuk, hogy a horvátok is nagyon jól fel tudnak pörögni, Montenegró sem rossz és a spanyolokról sem szabad megfeledkeznünk.

– Túl a kötelező optimizmuson, realitás lehet a magyar válogatottnak a világbajnoki cím?
– Egyértelműen. Ezt az eredmények és a mutatott játék is igazolja. Ráadásul – ahogy korábban is mondtam – érzek még tartalékokat a csapatban. Ehhez persze végig feszesnek kell lennünk, és egy pillanatra sem szabad megnyugodnunk és elhinnünk, hogy már megvagyunk, mert meccsen belül is látszik, hogy vannak hullámzások bármelyik gárdában, úgyhogy itt a fejek lesznek a döntőek, ahogy megyünk előre, hiszen a mentális fáradtság lehet a fék egy-egy csapatnál, és ezen a téren is erősnek kell lennünk.