„Beszéltem Ratko Rudiccsal erről, aki azt mondta, szerinte ez a komoly hullámzás még egyfajta poszt-Covid hatás abban az értelemben, hogy a lezárások után mindenki be akarta pótolni az elmaradt versenyeket, otthon, Európában és világszinten egyaránt, és ebből olyan meccsterhelés következett, hogy nincs az a játékos és csapat, amelyik egyenletesen tudna teljesíteni” – mondta a horvát sportlap sokat látott szakírója, Dean Bauer, amikor szokás szerint csevegtünk egy kicsit a zárónap nagy mérkőzése előtt.

A hazaiaknál mindez az olaszok elleni találkozó utolsó negyedében jelentkezett, egy példátlan leolvadás képében: 12-7-es vezetésről veszítettek, 1-7-es záró nyolc perccel; nálunk mondjuk ez nagyjából egy egész mérkőzésre terjedt ki az amerikaiak ellen. A hatgólos vereség egyébként is elég ritka történelmi távlatban is, a meccs reménytelensége az olaszok elleni barcelonai Eb-nyitányt idézte 2018-ból, amikor 5-12 lett a vége, az elmúlt évtizedben az, illetve a 2014-es Eb-döntő szerbek elleni 7-12-je vethető össze a hétfő estével (ráadásul március 13. volt...). Igaz, Bauer kolléga készséggel felidézte, hogy a horvát csapat is bele tudott szaladni egy 17-10-es vereségbe Brazília ellen egy Világliga szuperdöntős szereplés alkalmával néhány évvel ezelőtt, avagy valóban mindenkit érhet baleset.

Mindenesetre a spliti, óriási csatában elveszített Eb-döntő óta először találkoztunk velük, igaz, megint „idegenben”, abszolút telt ház előtt. Egy szép centerszerelés után fórból Német Toni lőhette volna az elsőt, de Bijacba törölte a labdát, a kipattanóból meg nem játszotta meg a bántóan üresen maradt Nagy Ádámot. Lévai is védett egyet, aztán Bijac is Vigvári Vendel távoliját. Zalánki Gergő blokkolt óriásit az első hátrányban, majd sikerült Vigvárit megjátszani, akit addig gyötörtek a kapu előtt, hogy Sztavridisz görög játékvezető végül csak befújta az ötöst, Zalánki meg simán elrakta a jobb sarokba. Angyal Dániel takarta be a következő labdát hátrányban, aztán Lévai ért át szédületesen a rövidre, megint csak öt a hat ellen. Egy lécdöngetés után a begyűjtött labdával Manhercz Krisztián harcolt ki a szabaddobást, és be is bombázta, 2:38-cal a duda előtt nem festett rosszul az összkép (0-2). A negyedik – megint labda nélkül kapott – fórt már nem úsztuk meg, Buric a falból visszalépve talált be. Eztán a horvátok zártak jól az előnyünknél, de nálunk is észnél volt Vámos Márton, és leszerelte az utolsó másodpercekben elbizonytalanodó Marko Jerinic-Kragicot hátrányban, így nyolc perc után vezettünk (1-2).

A meccsre visszatért Jansik Szilárd bátor betörése újabb büntetőt hozott rögtön az első akciónkból a második részben, Manhercz pedig egy simán besimított lövéssel hagyta mögött a spliti finálé rossz emlékeit. Aztán fórban végre sikerült megoldani egy gyönyörű kapufás megjátszást és befejezést, Vigvári labdáját tette be fantasztikus érzékkel Nagy (1-4). A hazaiak kétségbeesését csökkentendő egy induló-kontra-emberfór kombó következett, de Buricot rászorítottuk a kapufára, majd egy Bijac-védés után Manhercz startolt leggyorsabban a kipattanóra, a letarolására megadták az ötöst, Zalánki pedig megint nem hagyott esélyt. Erre már időt kért Ivica Tucak, elvégre 11:45 perc után 1-5-re álltak. Gyorsan kaptak egy labdanélkülit, és Marinic-Kragic két passz után beverte sajnos, nem tudtuk ráállni azonnal. Aztán fórban vette el a labdát a szerb bíró, holott elég jól járt a labda, és Marinic-Kragic távolija besurrant akcióból az elcsúszott blokk mellett – mondjuk úgy, az időkérés mintha elsősorban a parton hatott volna ébresztőleg: egy perc alatt lőttek kettőt, és még erre is jött egy kontra Vámos ellen, majd egy fór egy közepes színjáték után, ám ezt már kihagyták. Mindenesetre Fekete Gergő ellen is fújtak egyet, holott épp üresre játszotta magát... Három perce nem hagytak minket támadni, úgyhogy a következő akciónál Zalánki úgy döntött, nem hagy esélyt egy újabb kontrára: mielőtt a centerünk beért volna, egészen zseniális csuklómozdulattal „gurított” a rövid laposba vagy hat méterről (3-6). Sajnos, Marinic-Kragicra ezúttal a rosszkéz-hátsó pozícióban nem volt válasza a védőknek – kár érte, mert ez könnyű gólt volt. Sebaj, átellenben újfent jól járt a labda előnyben, bele sem fújtak, Jansik meg parádésan pattintott kapásszélről, kapásból – bár vetélytársunk fórja sem volt éppen csúnya, meg kell hagyni, Lazic fejezte be a falból. Az utolsó támadásunkat Zalánki próbálta befejezni egy szabaddobásból, de most mentett a léc – nekik még adtak fórt öttel a vége előtt, csakhogy Vámos újfent észnél volt, és ezt a periódust is szereléssel zárta, azaz félidőben kettővel mentünk (5-7).

A harmadik rész kissé ellentmondásosan indult, Jansik centerezése mintha időben ért volna a hálóba, ám a szerb végül elvette a VAR-ral. Lévai ugyanakkor kettőt is védett, egyet akcióban, majd a rögtön utána érkező hátrányban, Zalánki viszont – időkérés után – lenyűgöző könnyedséggel fejezte be a miénket, szóval csak elmentünk hárommal (5-8). Kapusunk aztán odaért Marinic-Kragic fórban érkező labdájára, Manhercz meg két horvát között szerezte meg a kipattanót. Sajnos, a támadásunk elhalt, és Loren Fatovic is összegereblyézett egy szabaddobásgólt. Cserébe Zalánki kiállítatta magáról, majd miután Vigvári labdáját Bijac kitornázta, a szöglet után laza csuklóval betette hét méterről, ez megérlelte a kapuscserét a hazaiaknál. Nálunk Lévai bezzeg megint védett hátrányban – ha a miénket belőttük volna, alighanem padlóznak, de Jansik az idő szorításában mellétrafált. Nekik sem ment mindazonáltal, Marinic-Kragic puffantotta el szélről rosszul a hat az ötöt, aztán Zalánki úgy döntött, Popadicot is megkínálja – ez volt a hatodik gólja balkezesünknek. Lévai óriási védéséből sajnos szöglet lett hátrányban, és Lazic másodjára nem tévesztett, ám megint csak eggyel nőtt a különbség (7-10) nyolc perc alatt, és már csak nyolc maradt a meccsből.

Vigvári labdáját védte Popadic, átellenben működött a kapufás ember megjátszása, aztán Vámos csavarfélesége halt el a kapusban, viszont sikerült szétzavarni az előnyüket, Vámos nyúlt bele a labdába, így Lévai már védhette a kényszerlövést. Kulcsfór következett, amit Vámos fejezett be, ismét dudánál – persze ezt is elvették, maradt a 8-10, és még öt perc volt hátra. Azután sajnos Zalánki döntött rosszul – először, amikor nem adta Manhercznek a labdát, majd, bár Vrlic fent maradt, ellőtte, más kérdés, hogy a visszaúszó védőnket visszahúzták, de ez senkit nem érdekelt, amint a horvát beverte a ziccert (9-10). Jött az ezredik kontra persze, aztán egy blokkolt lövés közben egy labdanélküli kiállítás (miközben a labda épp kifelé szállt...), amit Basic belőtt a kavalkádban, avagy sikerült visszahozni őket ikszre. Hanem Vigvári előszedte a higgadtabbik énjét, és gyönyörűen beverte a nagy nehezen megítélt fórt, 2:45-tel a vége előtt ismét vezettünk (10-11). Vámos óriási nyújtózással szerzett labdát, nem először, Vrlic közben újfent haláli alakítás gyanánt fent maradt, mi viszont most higgadtan megoldottuk a centerbejátszást, Zalánki pedig pattintott egy védhetetlent öt a négyben – ez volt a 7. gólja!

Lévai ekkorra már teljesen bepörgött, előbb megfogta Vrlic labdáját centerben, majd miután megint ítéltek azonnal egy kontrát a bekkünk ellen, a visszaforduló horvátok újabb bombáját is. Kaptunk egy fórt, amit időkérés után nem sikerült jól befejezni, csakhogy Jansik két horvát között szerzett labdát, miközben hét a hat ellen próbálkoztak, Manhercz pedig az üres kapuba terelte a labdát 21-gyel a vége előtt – így a vége 10-13 (még egy gólt elvettek a végén, Jansik egészpályás ívelését, ezt azért rögzítsük...).
A győzelem pedig a holtverseny-szabályoknak hála minket juttatott ki Los Angelesbe, a júniusvégi Szuperdöntőre.
Azt pedig fogadjuk el, hogy ez az igazi magyar válogatott.

Férfi Világkupa, selejtező
A-csoport, Zágráb
Magyarország-Horvátország 13-10 (2-1, 5-4, 3-2, 3-3)
Gólszerzők: Zalánki 7, Manhercz 3, Nagy Á., Jansik Sz., Vigvári Vendel, ill. Buric 2, Lazic 2, Zuvela 2, Fatovic, Marinic, Vrlic, Basic
 
További eredmények
Olaszország-Egyesült Államok 20:30-as kezdés
 
Az Egyesült Államok rendezőként tagja a Szuperdöntőnek, rajtuk kívül a két legmagasabban rangsorolt együttes kvalifikál.
 
B-csoport, Podgorica
Georgia-Szerbia 11-11 - ötméteresekkel 12-11
Montenegró-Görögország 8-7
 
A másik csoport Podgoricában játszik, ott Montenegró, Szerbia, Spanyolország, Görögország, Ausztrália és Grúzia küzd a három továbbjutó helyért.
 
A magyar válogatott kerete
Kapusok:
Lévai Márton (Genesys OSC Újbuda)
Szakonyi Dániel (FTC-Telekom Waterpolo)
Vogel Soma (FTC-Telekom Waterpolo)
Mezőnyjátékosok:
Angyal Dániel (Genesys OSC Újbuda)
Aranyi Máté (Genesys OSC Újbuda)
Burián Gergely (Genesys OSC Újbuda)
Fekete Gergő (FTC Telekom Waterpolo)
Jansik Szilárd (FTC Telekom Waterpolo)
Manhercz Krisztián (Genesys OSC Újbuda)
Molnár Erik (FTC Telekom Waterpolo)
Nagy Ádám (FTC Telekom Waterpolo)
Német Toni (FTC Telekom Waterpolo)
Pohl Zoltán (FTC Telekom Waterpolo)
Vámos Márton (Olympiacos Piraeus)
Vigvári Vendel (FTC Telekom Waterpolo)
Vismeg Zsombor (Szolnoki Dózsa)
Zalánki Gergő (Pro Recco)

Tartalék (szükség esetén játszhat)
Vigvári Vince (Genesys OSC Újbuda)