Egyéb
Felnőtt Válogatott
Női
„Jól nézünk ki, de vannak még tartalékaink"
2020. február 18. 10:00
Női válogatottunk ma kezdi meg felkészülését a trieszti olimpiai selejtezőre (ennek keretein belül találkozik majd egy hét múlva Szentesen Hollandiával a világliga selejtezőjében), amelyen Bíró Attila szerint elsősorban a mentális tényezők döntenek majd. A kapitány az Eb-bronzról, a fejlődésről, kvázi „előrehozott olimpiai meccsről" beszél.
Miközben Európa-bajnok férficsapatunk teljesen megérdemelten úgymond a dicsőségben sütkérezik, a Duna Arénában bronzérmet szerző női válogatottunkról minden szinten jóval kevesebb szó esik. Ebben minden bizonnyal az ambivalens érzések is közrejátszanak, hiszen érem ide vagy oda, a nagy cél teljesítése, avagy az olimpiai kvóta megszerzése még várat magára. Bíró Attila szövetségi kapitány éppen ezért a hollandok elleni sikeres bronzmeccs óta már előretekint, miközben természetesen otthon bőszen elemzi a januárban látottakat.
„Leginkább arra keresem a választ, hogy miért tudtuk legyőzni az oroszokat, a hollandokat vagy éppen a görögöket, hiszen a jövőben is erre készülünk, arról nem beszélve, hogy a trieszti olimpiai selejtezőben utóbbi a csoportellenfelünk, Hollandia pedig a ki-ki meccsen jöhet szembe - fogalmazott a szakember. - Ugyanakkor értelemszerűen a spanyolok ellen elveszített elődöntő is terítékre került, amellyel kapcsolatban azt mondhatom, hogy nagyot léptünk előre, de a jelek szerint még nem eleget... A külső körülményektől igyekszem függetleníteni magam, annak ellenére, hogy Gurisatti Gréta sérülése a mérkőzés elején meglehetősen érzékenyen érintett bennünket. A kiegyenlített erőviszonyokat jól jellemzi, hogy nélküle is megvertük azokat a hollandokat, akik legyőzték a spanyolokat..."
A kieséses szakaszban nem először veszítette el fontos játékosát a csapat, a világbajnokságon Parkes Rebecca ujja tört el a negyeddöntőben, ergo valóban mindenre fel kell készülni. Főként az oly fontos ötkarikás selejtezőt illetően: „Azt gondolom, ott nem a fizikumról, nem a taktikáról szól majd elsősorban minden, sokkal inkább a mentális erő kerül előtérbe. Az, hogy korábban a fontos meccseken rendre alulmaradtunk az oroszokkal szemben, most pedig legyőztük őket, erőt kell, hogy adjon a csapatnak! Ők két vereséggel olimpiai kvótát szereztek, mi eggyel lecsúsztunk róla, nekik volt több szerencséjük, ami a múlt. Nekünk most arra kell koncentrálni, hogy azon a bizonyos elődöntőben felülmúljuk akár a házigazda olasz, akár a holland együttest. Nehéz lesz, irtó nehéz, de miként mi ezt állítjuk, biztos vagyok abban, hogy tartanak tőlünk, és mindketten bennünket akarnak elkerülni, és inkább majd Görögországgal szeretnék az elődöntőt játszani."
Egy biztos, megkérdőjelezhetetlen: a 2017-es hazai világbajnokság óta jelentősen átalakult, megfiatalított csapat beérett, egyértelműen a legjobbak szintjén teljesít, a kapitány minden posztra megtalálta azt a játékost, aki joggal érdemli ki a bizalmát.
„Kétségtelen, bár korábban is úgy kezdtük el az aktuális világversenyt, hogy reális esélyünk van az éremszerzésre, fizikálisan és a játékrepertoárt tekintve a mostani csapatot érzem a legtöbbre hivatottnak. A riói olimpia után következett a budapesti világbajnokság, erős csapatunk volt, azt hiszem, érthető, hogy nem kezdtünk el kísérletezni - bár azért halkan megjegyzem, hogy Gurisatti Grétát és Szilágyi Dorottyát már akkor mély vízbe dobtuk. Az új csapat építése ezt követően kezdődött meg, a barcelonai Európa-bajnokságon, majd a tavalyi világbajnokságon is ott voltunk a négy között, fokozatos léptünk előre, de még kellett idő. A hároméves építkezés most jutott a végső fázisához, igen, azt hiszem, most vagyunk a legerősebbek. Szerkezetileg a 2017-es, nagyon sokra hivatott csapatnál is erősebbnek érzem magunkat, hiszen Leimeter Dóra személyében immáron elsőrangú balkezesünk is van."
Bíró Attila számára mindig kiemelten fontos volt, hogy játékosai együtt érezzék jól magukat, együtt gondolkodjanak, együtt haladva közelítsenek a cél felé - nos, mint megjegyezte, ebben egyáltalán nincs hiányérzete, sőt: „A csapategységet tekintve rég láttam ennyire egységes válogatottat, igaz ez a játékosokra épp úgy, mint a teljes szakmai stábra. Rég éreztem ennyire közel magamhoz a lányokat. Az összhang minden edzésen, minden programon kifogástalan volt, ami köszönhető annak is, hogy az idősebb játékosok befogadó magatartásának köszönhetően a meccsről meccsre javulni képes fiatalok beilleszkedtek, sőt adott esetben nyerőemberek is lehettek. Ami hiányzik még, az talán a nagyobb rutin, ami a spanyoloknak például megvan, mindazonáltal szentül hiszem, a legfontosabb pillanatokban képesek leszünk majd nagyot alkotni."
Tekintettel arra, hogy a szakemberek minden idők legnehezebb olimpiai kvalifikációs rendszeréről beszélnek, adja magát az amúgy nehéz kérdés: az elveszített Eb-elődöntő milyen érzéseket ébreszt a kapitányban?
„Fáj, még mindig fáj, nem tagadom - érkezett az őszinte válasz. - Az általunk legyőzött oroszok minden idők legértékesebb ezüstérmével vitték el a kvótát, ami hiába emelték fel a női olimpiai létszámot tízre, még értékesebb, mint valaha. Hiszen Európából most is kiesik majd két nagycsapat, ami látva az erőviszonyok kiegyenlítettségét, nagyon, de nagyon fáj majd annak a kettőnek, és nagyon, de nagyon értékes lesz a két kijutónak. Tulajdonképpen úgy fogjuk fel, ezt is mondtam a lányoknak, hogy a kitűzött célt, az olimpiai érmet akkor érdemeljük meg, ha Triesztben képesek leszünk megnyerni azt az elődöntőt."
Azzal, hogy március 8-15. között válogatottunk részt vesz az olimpiai selejtezőn, a B-opció lép életbe, avagy átalakult a bajnoki program, kedden újabb felkészülés veszi kezdetét, amelyet majd a Tokióra készülő ausztrál válogatottal közös edzések is segítenek.
A kapitány kiemelte a klubok szerepét, akik részéről maximális partnerséget érez, mint mondta: „Mindenki átérzi a ránk váró feladat súlyát, jelentőségét."
Az esélyek? Ember legyen a talpán, aki jóslatokba bocsátkozik, vagy akár előre megmondja, a trieszti elődöntőben az olasz vagy a holland rivális lenne a kedvezőbb forgatókönyv. Bíró Attila nem is foglalkozik ezzel: „Az, hogy nehéz lesz majd a mindent eldöntő összecsapás, nem kérdés, de így van ezzel két lehetséges ellenfelünk is. Mint mondtam, külön lélektana lesz annak a mérkőzésnek, ahogy a korábbi hasonló találkozókon is volt - azt hiszem, erről a hollandok többet tudnának mesélni... Rágörcsölni nem szabad, nem is fogunk majd a mérkőzésre, a lényeg, hogy jó, nagyon jó csapatunk van, jól nézünk ki, optimisták lehetünk. Ráadásul az Európa-bajnokságon mindennel, mindenkivel nem lehettem teljesen elégedett, tehát vannak még tartalékaink. Említettem, hogy Triesztben nagy mentális erőre lesz szükség, ami tekintve azt, hogy a korábbiaktól eltérően hazai medencében, hazai világversenyen nem lettünk görcsösek, szintén bizakodásra ad okot."
A női válogatott 16-os kerete
Kapusok: Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (FTC), Magyari Alda (Eger)
Mezőnyjátékosok: Antal Dóra (UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Gyöngyössy Anikó (BVSC), Illés Anna (FTC), Keszthelyi Rita (UVSE), Leimeter Dóra (BVSC), Máté Zsuzsanna (FTC), Parkes Rebecca (UVSE), Rybanska Natasa (UVSE), Szilágyi Dorottya (Eger), Szücs Gabriella (UVSE), Vályi Vanda (Dunaújváros)
„Leginkább arra keresem a választ, hogy miért tudtuk legyőzni az oroszokat, a hollandokat vagy éppen a görögöket, hiszen a jövőben is erre készülünk, arról nem beszélve, hogy a trieszti olimpiai selejtezőben utóbbi a csoportellenfelünk, Hollandia pedig a ki-ki meccsen jöhet szembe - fogalmazott a szakember. - Ugyanakkor értelemszerűen a spanyolok ellen elveszített elődöntő is terítékre került, amellyel kapcsolatban azt mondhatom, hogy nagyot léptünk előre, de a jelek szerint még nem eleget... A külső körülményektől igyekszem függetleníteni magam, annak ellenére, hogy Gurisatti Gréta sérülése a mérkőzés elején meglehetősen érzékenyen érintett bennünket. A kiegyenlített erőviszonyokat jól jellemzi, hogy nélküle is megvertük azokat a hollandokat, akik legyőzték a spanyolokat..."
A kieséses szakaszban nem először veszítette el fontos játékosát a csapat, a világbajnokságon Parkes Rebecca ujja tört el a negyeddöntőben, ergo valóban mindenre fel kell készülni. Főként az oly fontos ötkarikás selejtezőt illetően: „Azt gondolom, ott nem a fizikumról, nem a taktikáról szól majd elsősorban minden, sokkal inkább a mentális erő kerül előtérbe. Az, hogy korábban a fontos meccseken rendre alulmaradtunk az oroszokkal szemben, most pedig legyőztük őket, erőt kell, hogy adjon a csapatnak! Ők két vereséggel olimpiai kvótát szereztek, mi eggyel lecsúsztunk róla, nekik volt több szerencséjük, ami a múlt. Nekünk most arra kell koncentrálni, hogy azon a bizonyos elődöntőben felülmúljuk akár a házigazda olasz, akár a holland együttest. Nehéz lesz, irtó nehéz, de miként mi ezt állítjuk, biztos vagyok abban, hogy tartanak tőlünk, és mindketten bennünket akarnak elkerülni, és inkább majd Görögországgal szeretnék az elődöntőt játszani."
Egy biztos, megkérdőjelezhetetlen: a 2017-es hazai világbajnokság óta jelentősen átalakult, megfiatalított csapat beérett, egyértelműen a legjobbak szintjén teljesít, a kapitány minden posztra megtalálta azt a játékost, aki joggal érdemli ki a bizalmát.
„Kétségtelen, bár korábban is úgy kezdtük el az aktuális világversenyt, hogy reális esélyünk van az éremszerzésre, fizikálisan és a játékrepertoárt tekintve a mostani csapatot érzem a legtöbbre hivatottnak. A riói olimpia után következett a budapesti világbajnokság, erős csapatunk volt, azt hiszem, érthető, hogy nem kezdtünk el kísérletezni - bár azért halkan megjegyzem, hogy Gurisatti Grétát és Szilágyi Dorottyát már akkor mély vízbe dobtuk. Az új csapat építése ezt követően kezdődött meg, a barcelonai Európa-bajnokságon, majd a tavalyi világbajnokságon is ott voltunk a négy között, fokozatos léptünk előre, de még kellett idő. A hároméves építkezés most jutott a végső fázisához, igen, azt hiszem, most vagyunk a legerősebbek. Szerkezetileg a 2017-es, nagyon sokra hivatott csapatnál is erősebbnek érzem magunkat, hiszen Leimeter Dóra személyében immáron elsőrangú balkezesünk is van."
Bíró Attila számára mindig kiemelten fontos volt, hogy játékosai együtt érezzék jól magukat, együtt gondolkodjanak, együtt haladva közelítsenek a cél felé - nos, mint megjegyezte, ebben egyáltalán nincs hiányérzete, sőt: „A csapategységet tekintve rég láttam ennyire egységes válogatottat, igaz ez a játékosokra épp úgy, mint a teljes szakmai stábra. Rég éreztem ennyire közel magamhoz a lányokat. Az összhang minden edzésen, minden programon kifogástalan volt, ami köszönhető annak is, hogy az idősebb játékosok befogadó magatartásának köszönhetően a meccsről meccsre javulni képes fiatalok beilleszkedtek, sőt adott esetben nyerőemberek is lehettek. Ami hiányzik még, az talán a nagyobb rutin, ami a spanyoloknak például megvan, mindazonáltal szentül hiszem, a legfontosabb pillanatokban képesek leszünk majd nagyot alkotni."
Tekintettel arra, hogy a szakemberek minden idők legnehezebb olimpiai kvalifikációs rendszeréről beszélnek, adja magát az amúgy nehéz kérdés: az elveszített Eb-elődöntő milyen érzéseket ébreszt a kapitányban?
„Fáj, még mindig fáj, nem tagadom - érkezett az őszinte válasz. - Az általunk legyőzött oroszok minden idők legértékesebb ezüstérmével vitték el a kvótát, ami hiába emelték fel a női olimpiai létszámot tízre, még értékesebb, mint valaha. Hiszen Európából most is kiesik majd két nagycsapat, ami látva az erőviszonyok kiegyenlítettségét, nagyon, de nagyon fáj majd annak a kettőnek, és nagyon, de nagyon értékes lesz a két kijutónak. Tulajdonképpen úgy fogjuk fel, ezt is mondtam a lányoknak, hogy a kitűzött célt, az olimpiai érmet akkor érdemeljük meg, ha Triesztben képesek leszünk megnyerni azt az elődöntőt."
Azzal, hogy március 8-15. között válogatottunk részt vesz az olimpiai selejtezőn, a B-opció lép életbe, avagy átalakult a bajnoki program, kedden újabb felkészülés veszi kezdetét, amelyet majd a Tokióra készülő ausztrál válogatottal közös edzések is segítenek.
A kapitány kiemelte a klubok szerepét, akik részéről maximális partnerséget érez, mint mondta: „Mindenki átérzi a ránk váró feladat súlyát, jelentőségét."
Az esélyek? Ember legyen a talpán, aki jóslatokba bocsátkozik, vagy akár előre megmondja, a trieszti elődöntőben az olasz vagy a holland rivális lenne a kedvezőbb forgatókönyv. Bíró Attila nem is foglalkozik ezzel: „Az, hogy nehéz lesz majd a mindent eldöntő összecsapás, nem kérdés, de így van ezzel két lehetséges ellenfelünk is. Mint mondtam, külön lélektana lesz annak a mérkőzésnek, ahogy a korábbi hasonló találkozókon is volt - azt hiszem, erről a hollandok többet tudnának mesélni... Rágörcsölni nem szabad, nem is fogunk majd a mérkőzésre, a lényeg, hogy jó, nagyon jó csapatunk van, jól nézünk ki, optimisták lehetünk. Ráadásul az Európa-bajnokságon mindennel, mindenkivel nem lehettem teljesen elégedett, tehát vannak még tartalékaink. Említettem, hogy Triesztben nagy mentális erőre lesz szükség, ami tekintve azt, hogy a korábbiaktól eltérően hazai medencében, hazai világversenyen nem lettünk görcsösek, szintén bizakodásra ad okot."
A női válogatott 16-os kerete
Kapusok: Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (FTC), Magyari Alda (Eger)
Mezőnyjátékosok: Antal Dóra (UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Gyöngyössy Anikó (BVSC), Illés Anna (FTC), Keszthelyi Rita (UVSE), Leimeter Dóra (BVSC), Máté Zsuzsanna (FTC), Parkes Rebecca (UVSE), Rybanska Natasa (UVSE), Szilágyi Dorottya (Eger), Szücs Gabriella (UVSE), Vályi Vanda (Dunaújváros)
Vízilabda hírek
Női válogatott
Bíró Attila
világliga