A két gárda még sohasem találkozott az MK-döntőjében – tavaly a Final Four első napján mérkőztek, és akkor a jóval esélyesebb Eger 10-4-re nyert. Azóta viszont erősen átalakult mindkét csapat, azaz egyértelmű volt: néhány apróság dönt majd (akárcsak 11 napja lejátszott bajnokijukon, amikor az egriek idegenben győztek 11-10-re).

A mérkőzésen mindvégig a Dunaújváros tűnt jobbnak, rendre Mihók Attila együttese vezetett, az egriek energiáját jobbára az üldözéses versenyben történő helytállás emésztgette – igaz, a legvégén csaknem sikerült befogniuk vetélytársukat.

Kimaradt egri fórra újvárosi gól volt a válasz – szintén előnyből –, majd kimaradt egy megúszást követő DVSE-ziccer, egy újabb hevesi fór, mígnem a harmadikból Claytonnak sikerült betalálnia. Egy-egy „méretes” akciógól következett mindkét oldalon – Szilágyi, majd Czigány –, aztán a meccsen nem utoljára használt ki az Újváros úgy egy fórt, hogy a középen álló (esetünkben Menczinger) ember lóbált vagy hatot, és mivel nem támadták meg, bezúzta a labdát a léc alá. A hajrá aztán elképesztően alakult: Horváth Brigitta négy másodperccel a duda előtt betalált, az újvárosi kispadon még zajlott a nagyszabású öklözés, ám az előny csak megfeleződött ennyi idő alatt is, mivel a középkezdés után hátrapasszolt labdát Czigány meglőtte a félpályáról, és olyan szerencsétlenül sikerült beleblokkolni, hogy Kasó mellett a kapuban kötött ki (4-3).

Ez sem szegte a DFVE-kollektíva kedvét, Miskolczi újabb emberes lövéssel szerzett akciógólt, sőt, 5-3-nál fórjuk volt az újvárosiaknak, ennek a megjátszása azonban nem jött össze, így 6-3 helyett 5-4 következett: Somhegyi Noémi értékesített szépen egy emberelőnyt, ezt a mutatványt pedig kisvártatva megismételte a másik oldalon Gurisatti Réka is (6-4). A félidőben viszont megállapíthattuk, hogy az egrieket egyelőre a dunaújvárosi blokkok tartják meccsben, mivel ezúttal Clayton messziről (még ha nem is a félpályáról) elengedett labdája pattant meg egy védő kezén. Ha ez nincs, tán még nagyobb lett volna a különbség, mert 8 másodperccel a duda előtt jogos ötös következett, amit Garda értékesített (7-5). Újvárosi szemszögből feltétlen pozitívum, hogy a hátralévő időszakban már nem kaptak gólt...

A harmadik részben aztán szinte eldőlt a meccs: a periódus első felében még tartotta magát az Eger (8-7-ig), ám az utolsó percek ezúttal is az újvárosiaké voltak – egy-egy kimaradt fór után Miskolczi remek ejtése ült, aztán egy újabb újvárosi lefordulás végén (ez nagyon ment nekik) Gurisatti mattolt, s először a mérkőzés folyamán hárommal ment a Mihók-gárda (10-7).

A záró részben aztán Gangl remeklésének hála közelebb tudott lopózni az Eger, sőt, Zajácz bombája, majd Czigány irdatlan átlövése révén 10-9-re zárkóztak a hevesiek, 1:43-mal a vége előtt. Még két lehetőségük maradt az egyenlítésre, Somhegyi centerből elengedett csavarjára azonban odaért Kasó, majd az utolsó emberhátrányban is védett az újvárosi hálóőr, ezúttal Clayton próbálkozásánál – jöhetett a fürdés a boldogságban, meg persze az edzőfürdetés a medencében: hatodszor lett kupagyőztes a DFVE!

Eredmény - Theodora Magyar Kupa, női döntő:

Dunaújvárosi Főiskola VE - ZF-Eger 10-9 (4-3, 3-2, 3-2, 0-2)
Szolnok, 500 néző, vezette: Kun, dr. Fekete

Dunaújváros: Kasó - Menczinger 1, Gurisatti 2, Miskolczi 2, Ziegler 1, Csabai, Polák 1. Csere: Szilágyi 1, Sinka, Garda 1 (1), Horváth 1. Vezetőedző: Mihók Attila
Eger: Gangl - Zajácz 1, Pócsi, Czigány 3, Clayton 4, Somhegyi 1, Pengő. Csere: Veréb, Vályi F. Vezetőedző: Kelemen Attila

Gól/emberelőny: 2/10, illetve 2/11
Ötméteresek: 1/1, illetve -
Kipontozódott: Ziegler (24.) 
Kapusok: Kasó 8/17 (47%), illetve Gangl 13/23 (57%)