Mennyire vagy ilyenkor maximalista, mennyire várod, hogy minden stimmeljen?
Abszolút maximalista vagyok – viszont elégedett is. Tisztában voltam azzal, hogy három edzés után még nem érjük el ugyanazt a szintet, amit a világbajnokságon, ugyanakkor a játékelemek többségében hoztuk azt, amit vártam. Egy-két dolog nem stimmelt, de ezek leginkább olyanok voltak, amiket ennyi időn belül nehéz újra tökélyre fejleszteni.

Például?
A görögök továbbra is iszonyú jól játsszák meg a kapufás embereiket. Most is hasonló módon csinálták, mint Barcelonában, viszont az ez ellen alkalmazandó védekezés összeállásához sokkal több gyakorlásra van szükség, mert az tényleg bonyolult. Négyszer be is tudták adni a labdát, Viktor szerencsére kétszer tudott védeni.

A görögök amúgy csináltak bármi meglepőt?
Nem nagyon, ugyanazt játszották, mint a világbajnokságon. Azaz még véletlenül sem pörgetik fel a tempót, várnak a végtelenségig, hogy megjátsszák a centert vagy másutt harcoljanak ki emberelőnyt. Mi ellenben, úgy gondolom, látványosabban vízilabdáztunk, ahogy megszokhatták tőlünk. Természetesen még nem ugyanazon a színvonalon, de négy hónap szünet után ez, gondolom, érthető.

Nyilván ennek volt betudható a lassabb kezdés.
Ez magától értetődő. Négy hónap kihagyás és három edzés után egy éles meccsen azért beletelik egy kis időbe, amíg felveszed a ritmust. Ez a görögökön is látszott, ők is le voltak dermedve kicsit, utána viszont sikerült elérnünk a megfelelő ritmust. Én a mérkőzés előtt azt mondtam, egygólos győzelmet szeretnék – lett belőle három. Ez egyébként, miután egy hármas csoportban lehetnek körbeverések, még nagyon sokat érhet a későbbiekben. Azaz a csapat túlteljesítette a várakozásaimat.