Nagyságrendekkel jobb hangulat uralkodott a Stex-söröző különtermében, mint amikor legutóbb itt jártunk: akkor az új szabályok okán zajlott el kissé hullámzó hangulatú egyeztetés – most a két kapitánnyal, Benedek Tiborral és Merész Andrással találkozhattak a média képviselői, szűk körben.

Fél évvel ezelőtt is volt egy hasonló megbeszélés – pontosabban: beszélgetés. Kötöttségek nélkül, erről-arról. A mostani is jól sikerült (újfent a waterpolo.hu szervezésében): a két mester legérdekesebb gondolatait idézzük vissza, a téma kiemelésével – ebben az anyagban Benedek Tiborét, ebben pedig Merész Andrásét.

A világbajnok csapat és a közeljövő
„Fontos, hogy például a mérkőzések előtti bemutatásnál nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez olimpiai bajnok, vagy hogy van tíz világbajnok meg három nem világbajnok. Nem szeretném, ha különbséget tennétek a játékosok között. Mi újra nulláról indulunk az útnak, mégpedig ugyanazzal az alázattal, mint az elmúlt idényben. Tudom, egy vébéarany után ez nem egyszerű, pláne nem egy budapesti Európa-bajnokság előtt, de megpróbáljuk a külső körülményeket óvatosan kezelni, hogy ne nehezedjen extra nyomás a csapatra az Eb előtt. Az elsődleges feladatunk továbbra is a négybe kerülés.”

Az Eb-n is a négybe kerülés a cél (Fotó: Kovács Anikó)

A görögök elleni, jövő keddi Világliga-mérkőzésről
„Vasárnap kezdjük a felkészülést, és az már biztos, hogy lesznek szomorú játékosok: vagy a Varga-testvérek, vagy a szolnokiak érkeznek csalódottan a szombati BL-selejtező után. A Komjádiban gyakorlunk majd, és hétfő délután utazunk Miskolcra. Nagy Viktor jelezte, hogy betegeskedett a héten, illetve Hárai Balázsnak volt egy kisebb problémája. Ez is az oka annak, hogy bár tizenhárom embert akartam behívni eredetileg, mégis tizennégyen leszünk, mert a tapasztalatok azt mutatják, mindig vannak sérültek. Tavaly minden Világliga-selejtezőn volt egy-két hiányzó, például éppen Viktor és Pufi nem játszhatott tavasszal.
A Világligát nagyon fontosnak tartom: a világbajnoki sikereink alapja tavaly a Világliga volt. Hogy sok játékost tudtam kipróbálni élesben, készen kellett állniuk folyamatosan, nem csak a nyári hat hét során. Most is fontos állomás minden meccs, az eredmény sem mellékes, azaz ha van is változás a keretben, szó sincs arról, hogy feladnánk a továbbjutás esélyét – igenis ott akarunk lenni a dubaji Szuperdöntőben. A görög meccs meghatározza a folytatást, hiszen papíron ők a harmadikok a csoportunkban, azaz otthon muszáj nyerni ellenük. Még a februári hét nyújt majd kiváló alkalmat az összecsiszolódásra, akkor sok időt leszünk együtt, kétkapuzunk az amerikaiakkal, ezt követi a Volvo-kupa, majd a menet a görögországi Világliga-meccsel zárul." 

A Barcelonáról tartott előadás tanulságairól
„A szervezés profi volt, a körülmények pedig méltóak ahhoz, hogy egy ilyen fontos témáról jó előadást tarthassak. Öröm volt látni, hogy ennyien eljöttek – a közgyűlésen kívül nem nagyon szokott ennyi vízilabdás szakember összejönni egy teremben, és sokan valóban hiánypótlást emlegettek a végén.
Ha lenne rá igény, további előadásokat is tudnánk tartani, taktikai variációkról például – és úgy tűnik, lenne rá fogadókészség. A felkészülés egyébként sokat segít nekem is, hiszen újra átismételtem egy sor dolgot, és olyan apró részletekre figyeltem fel, amelyek az új idényben esetleg elsikkadtak volna, holott rendkívül fontosak.
Azt hiszem, a statisztikákon lepődtek meg leginkább a kollégák, hogy például milyen arányban csináltunk mozgásos támadásokat, kétcenteres támadásokat, a topcsapatok átlagéletkoráról szóló kimutatás is érdekes volt, és így tovább.”

Az új szabályokról
„Jó felé viszik a vízilabdát, abba az irányba, amerre kell. Az érthetőség felé, a gyorsmozgásos játék felé, a támadójáték segítése felé. Hogy mikor éri el a célját, nem tudom. Maga az elképzelés jó; hogy most van egy kis káosz, az természetes – de kell időt hagyni, hogy az egész összeérjen.
Azt látom, hogy akadnak klubok, amelyek a régi játékot játsszák továbbra is, és aztán panaszkodnak. Most azt kell megnézni, van-e előnye annak, ha valaki teljes mértékben követi az új szabályokat. Hogy valóban kevesebb hátrányt kap-e, ha zónázik, és így kevesebb labda megy centerbe. Mondanám, hogy a Bajnokok Ligája lehetne fokmérő, de legutóbb Szolnokon azt láttam, hogy még a régi szabályok szellemében fújtak, így aztán a Rijeka a második félidőben vissza is állt a szoros emberfogásra, mert engedték a kétkezes szorost.
Az elején azt mondtam, rámegy fél év, míg tisztázódik minden – most a harmadik hónap végén tartunk, azaz nem csoda, hogy még van némi összevisszaság.
A csapatunkat egyébként az új felfogás előnyösen érinti: mi már akaratlanul is ennek a szellemében játszottunk Barcelonában: sokmozgásos vízilabdát, ellentámadásnál fault nélkül, mert én azt kértem, hogy zárjunk vissza minél korábban, ne törődjünk semmivel – azaz a szakmai célkitűzéseinket elvben nagyon szépen segítik az új szabályok.”

A 2001-es Eb előtti hisztéria tanulságairól és a jövő évi Eb kínálta óriási lehetőségről
„Annak idején a marketing tényleg felfalta a csapatot – most erre nagyon fogunk figyelni. 2001-ben, miután már csak egy kellék voltunk a nagy gépezetben, teljesen elfáradtunk, mire kezdődött az Eb, ahol még egy bronzot kisajtoltunk magunkból, de a fukuokai világbajnokságra teljesen elfogytunk. Természetesen azon leszünk, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a sportágat övező nagy felhajtás. A magyar vízilabdának óriási szüksége van arra, hogy ez az Európa-bajnokság minden szempontból minőségi legyen, szervezésben, a közönség kiszolgálásában – mert még több embert kell visszahozni a vízilabdához.
Budapest miatt is rendkívül fontos, hogy jól sikerüljön az esemény. És természetesen kell egy hosszútávú koncepció, hogy miként lehet a budapesti vízilabdát újjáéleszteni, mert attól ősszel nem lesznek tele a bajnokikon a lelátók, hogy az Eb-re naponta kimegy hat-hétezer ember. Ez ma már egy teljesen más világ: húsz éve elég volt egy jó csapat, a szurkolók jöttek, nem nagyon kellett csinálni semmit. Bár, megjegyzem, ’89-ben Görgényi Pista Kis Józsival még péntekenként végigjárta Újpestet, és kiszögezte a plakátokat a fákra, hogy másnap meccs van – ebből lett az, ami a kilencvenes évek közepén ment az UTE mérkőzésein. Ma már nem jönnek maguktól az emberek – meg kell győzni őket, hogy ez egy olyan játék, sőt, mondhatom, termék, amit érdemes megvenni, amit látni kell. A válogatottnak, pláne a világbajnoki győzelem után még mindig van vonzereje, azonban a kluboknak is sokat kell tenniük, hogy a nyári felhajtásra építeni tudjanak. Olyan koncepció kell, ami az egyesületi érdekek fölött áll – bízom benne, az érdekeltek partnerek lesznek ebben, mert a 2021-es vb még nagyon messze van, ezt az alkalmat most kell megragadnunk, közösen.”